Mintaétrendek dietetikus szakembertől, diétázóknak!
Menü
A táplálkozás során bevitt makrotápanyagok közül a szénhidrát az, ami az inzulinrezisztenciával kapcsolatban elsősorban eszünkbe kell, hogy jusson. Egészséges esetben ha szénhidrátot fogyasztunk, az emésztést követően a vércukorszint elkezd emelkedni. Az emelkedő glukózszint hatására a hasnyálmirigy béta sejtjei inzulint termelnek, majd az inzulin és a glukóz „megtalálják egymást”, és együtt a véráramból „kijutnak” a sejtekbe, ezzel csökken le ismét a vércukorszint. Inzulin nélkül a sejtek nem tudnak hozzájutni a glukózhoz, az inzulin ehhez elengedhetetlen.
Inzulinrezisztenciáról akkor beszélünk, ha a rendszerben némi gond adódik, és a sejtek nem elég érzékenyek az inzulinra. Ebben az esetben több időre, illetve több inzulin hormonra van szükség ahhoz, hogy az inzulin tegye a dolgát, és időben szabályozza a vércukorszintet.
Ha fennáll az IR, és nem kezdjük el kezelni, akkor a hasnyálmirigy hónapokig/évekig nagyobb terhelésnek lesz kitéve, mely végső esetben a hasnyálmirigy kimerüléséig vezethet.
Sajnos bárkinél, de nyilván vannak rizikófaktorok, melyek jelenlétében az IR kialakulásának esélye magasabb lehet.
Ilyenek:
Általában vannak tünetei, bár a kezdetekben még „gyengék”, így előfordul, hogy jó ideig észre sem veszi az ember. Rosszabb esetben -vagy már régebb óta fennálló állapot esetén- a tünetek igen markánsak is lehetnek, úgy mint:
Az inzulinrezisztencia a cukorbetegség előszobája, ezt a kifejezést már biztosan hallottad te is. Azért nevezzük így, mert ha nem foglalkozunk a kialakult IR-rel, akkor jó eséllyel a hasnyálmirigy elkezd idővel kifáradni, és a termelt inzulin nem tudja időben és minőségben ellátni a feladatait.
A cukorbetegség egy már kialakult betegség, mely esetén nem csak az inzulinszintek magasabbak (majd később már csak alacsonyak), hanem már sajnos a vércukor értékek is emelkedettebbek. A kezeletlen IR 2-es típusú cukorbetegségbe torkollhat, így mindenképp javasolt a szakszerű kezelése.
Nehéz erre röviden válaszolni, véleményem szerint igen is meg nem is.
Igen, egyre több IR-es van, mivel az életmódunk egyre inkább elkényelmesedik, és ez akaratlanul is hozza magával az IR lehetőségét. Kevesebbet mozgunk, sokat járunk alutóval, a stressz akár a mindennapjaink része, és a táplálkozási szokásaink sem jó irányba változnak. Az élelmiszeripar ontja az ultrafeldolgozott élelmiszereket, rengeteg -amúgy ínycsiklandó- cukorral agyon édesített vagy 100%-ban fehér lisztes -rostszegény- élelmiszert vásárolhatunk, és sokszor sokkal olcsóbban is, mint az egészségesebb verziójukat.
Nem, nem feltétlen van sokkal több, mint 10-15 évvel ezelőtt, de annál biztosan jóval több van, mint 30-50-70 évvel korábban. Évtizedekkel ezelőtt kevésbé volt lehetőségünk elkényelmesedni, sokkal többet gyalogoltak, kertészkedtek, mozogtak a szüleink/nagyszüleink, és az élelmiszereik köre sem volt ennyire feldolgozott.
Az IR-t kb 15 évvel ezelőtt kezdték hazánkban robbanásszerűen vizsgálni, így érthető, hogy a diagnosztizáltak száma elkezdett emelkedni.
Ha fennáll a gyanú az IR-re, viszonylag egyszerű laborvizsgálattal lehet továbblépni a diagnózis felé.
Több pontos (több időpontban levett) vérvételről van szó, az OGTT (orális glukóz tolerancia teszt) vizsgálatról, melyet az inzulinszintek vizsgálatával is ki kell egészíteni. A vizsgálat során -a 0 perces vérvételt követően- 75g glukóz tartalmú oldatott kell meginni, és a különböző időpontokban levett vért vizsgálják tovább.
A klasszikus vérvételi időpontok a 0 perc és a 120 perc, ám én mindenképp javaslom, hogy a 60 percet is vizsgálják meg, sőt, egyes esetekben a 30 és 180 perc is informatív lehet a diagnózis szempontjából.
A diagnózis felállításához szakember szükséges, és sokszor nem is elegendő a fenti vizsgálat önmagában. Egy korrekt diagnózishoz szükséges lehet a páciens jelen tüneteinek, valamint a kórtörténetének az ismerete is, illetve akár egyéb vizsgálatok is! Ha az IR diagnózis megszületik, további vizsgálatok is felmerülhetnek, úgy mint teljes vér- és vizeletvizsgálat, nemi hormonszintek vizsgálata, pajzsmirigy értékek vizsgálata, D vitamin szint ellenőrzése…, ezek szükségességéről az orvos dönt, bár véleményem szerint abból baj nem lehet, ha az ember ezeket -amúgy is- ellenőrizteti időről időre.
A területtel leginkább foglalkozó, kompetens szakemberek:
Diagnosztizálásért és a kezelési terv felállításáért szakorvoshoz fordulj, táplálkozási kérdésekben pedig dietetikustól kérj segítséget. Lehet, hogy a szakorvosod tud mondani pár mondat erejéig iránymutatást (ne egyél cukrot, sok zöldséget egyél, sovány húsokat válassz, mozogj…), sőt talán pár soros anyagot is a kezedbe nyom, de mi dietetikusok ennél sokkal szerteágazóbban és egyénre szabva látunk el tanácsokkal, én egészen biztosan!
Fontos, hogy a témában jártas szakemberhez fordulj, ha problémát sejtesz a háttérben. Egy járatlan szakember téves diagnózist állíthat fel, mellyel akár hónapokkal/évekkel is eltolódhat a megfelelő kezelésed!
